A hónap mottója

"A gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem a munkáját a tartalomtól"

Karl Marx

2009. augusztus 18., kedd

2009. július 14., kedd

S.P.Q.R.

Mostanában sokszor elgondolkodom, amikor az ún. politikusaink a "populista" jelszót vagdalják egymás fejihez, hogy csak úgy kong...

Miért is baj, ha valaki a néphez, a népért szól?
Miért is nem demokrata az illető, ha egyszer populista?

Ki kezdte ezt a baromságot, hogy ugyanaz a szógyökér görögül a leghízelgőbb jelzőt adja a politikai szótárban a latin változat [1] pedig a legaljább stigmát?
És miért?
Van különbség démosz és populusz között?
Van különbség a hőseit számüzetésbe cserépszavazó és az aréna gladiátorainak vére által nyugtatott csőcselék között?
Van különbség Alkibiadész és Sulla között?

Szerintem nincs.

Mi akkor a magyarázat?

A modern demokráciában nincsenek arisztokraták. Elit viszont van, hajajaj! Az elit pedig éppen populáris szó ellentéte – a politikai elit szemében tehát a nép barátja [2] halálos ellenség.

Az a szó, amelyet az uraknak kellene használni, a demagóg [3]. Bár ebben meg a démosz van benne. Egyszerűbb lenne a hazug szót egyre elterjedtebben akalmazni. Úgyis mozog a szájuk.

Honnan is jött ez most elő?

Két okból:
  1. Tegnap belebotlottam egy linkbe, mely Bereznay Andrásnak, a Londonban élő történésznek a fejtegetését tartalmazza úgynevezett elitünkről és politkiai rendszerünkről (illetve az ő politikai rendszerükről). Ezt az esszét egyetlen valamennyire is tömegeket elérő médium nem hozta le mindezidáig. Az esszé címe: Kibulizott ország. Nagyon hosszú, kényelmetlen a képernyőről olvasni, és mivel a szerző nem él itthon, nyelvileg néhol elég rázós a szöveg. De ez a lényegen nem változtat. Ami a megdöbbentő, hogy ez az ember akár azok között is lehetne, akik a napokban oly látványosan hagyták el a pártnak csúfolt Szabad Demokraták Szövetségét [4]. Ha elolvastad, gondolkozz el azon, vajon miért nem alakult a rendszerváltás óta eltelt húsz évben egyetlen valamirevaló párt sem! Talán nem véletlenül...
  2. És ez a másik ok, amiért ezt a postot írtam: megkezdődött a letámadása liberális oldalról annak az embernek, akitől ugyan továbbra sem vennék használt autót, de legalább megpróbálta rendberakni azt a szarfészket, még a kókányoló kizárását is felvetette. Ennek a letámadásnak a kulcsszava a populista. Márminthogy szegény Retkes populista. Az csak a hab a tortán, hogy a demokrácia mintaképe pártnak olyas alapszabálya van, hogy a pártból kizárt képviselő nyugodtan megtarthatja mandátumát. A listásat is. Fasza. Jól összecseng a Bereznay féle elmélettel.
Hogy a dolog még szebb legyen, íme az előző posthoz illő update:
"Lopás vétségének megalapozott gyanúja miatt indult büntetőeljárás egy, a Készenléti Rendőrség állományába tartozó tiszthelyettessel szemben."
Alsó Merániában ilyen is van: tolvaj zombi. Majd meglátjuk 28 héttel később! :-)

Jegyzetek:

[1] Az ókori rómaik voltak talán az első nép, akik imádták a hivatalos akronímákat (ennyire csak az amerikaiak szeretik, praktikus népség mindkettő) – S.P.Q.R.: ez állt a légiók jelvényén. Senatus Populusque Romanus – Róma Népe és Szenátusa. A politológia szerint egyformán korai populista volt Spartacus és Julis Caesar – van ennek értelme?
[2] Eképpen tehát a narodnyikokat, a népbarátokat egyforma kedvvel irtotta a cár, Kerenszkij, és a bolsevikok... Ugye szép?
[3] Tasziló találkozik úri barátjával, Arisztíddel:
– Hallottam, kéhlek, hogy megnősültél!
– Megnősültem, kéhlek!
– Azt is hallottam, kéhlek, hogy zsidő nőt vettél el.
– Igen, kéhlek. Nagyon jó pahti volt.
– Azt is hallottam, hogy áttéhtél miatta az izhaleita hitre.
– Áttéhtem, kéhlek.
– És milyen volt, kéhlek?
– Az nagyon kellemetlen volt, kéhlek, hogy kasztháltatni kellett magamat...
– Kasztháltatni? Nem köhülmetélni, kéhlek?
– Ó, az öhdögbe! – sápadt el Arisztid. – Ez a helyes kifejezés!
[4] Mindig mondtam, hogy az a párt, amelyik a nevében nem viseli a "Párt" szót, előbb-utóbb kimúlik. Lám, a következő választásra nem lesznek fórumok és szövetségek. Ha a Jobbik és az LMP nem változtat, nekik sem jósolok nagy jövőt.

2009. július 12., vasárnap

Nem így képzeltem a rendet

Csak emlékeztetőül, hogy végig meglegyen az eredeti szöveg:

József Attila

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S ím váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
míg nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

Csak nem ismerős?

Well, tegnap 2009. június 11-e volt, mentem az Aréna felé délben, a szokott útvonalamon, mely a Rendőrlaktanya, a MÁV tömb és Tattersall közötti utcákat jelenti. A laktanya előtt gyülekeztek a készenléti rendőrök, pakolták a buszaikba az ásványvizet, olyasféle páncélos [1] zombik, mint azok a nevetséges alakok az Ötödik elemben, de nem volt kedvem nevetni. Ide jutott a szabadság és a demokrácia: ez regnáló hatalom, illetve ez a jelenleg uralkodó ún. elit jobban retteg most a saját népétől, mint annak idején a Kádár rendszer...

Ne mondd, hogy nincs különbség az emberekben! Hogy ugyanazok rettegnek! Mert azok, akiknek akkor valóban volt rettegnivalójuk, már nem élnek, azok pedig, akik most rettegnek, nem az "előző diktatórikus rendszerben" elkövetett bűneik miatt rettegnek, hanem azokért, amelyeket a rendszerváltás? után elkövettek, és folytatólagosan, bűnszövetkezetben elkövetnek. Ez ugyanaz az alom, de másik generáció, aki már nem mutogathat a megszálló szovjet csapatokra, nem mutogathat a Pártra, az ideológiára. Ez a banda már csak saját kapzsiságára vagy még rosszabbra (lásd haza és árulás) mutogathat.

Közben az törpepárt, amelynek tulajdonképpen ezt az egészet a kezdetektől köszönhetjük, végóráit éli, kétségbeesetten próbál megújulni, visszaszerezni a liberalizmus becsületét [2], amelyet éppen ők maguk játszottak el rövidlátó, nagyképű, önző, kapzsi és valami még rosszabb (lásd haza és árulás) tétekre menő játszmáikban. Most mindenesetre, húsz év után, mintha mást jelentene nekik a liberalizmus, mint amit húsz éve játszanak [3, 5], Szavakban legalábbis. De képtelenek a megújulásra, hiszen immanensen, tagságukban hordozzák ugyanazt a forgatókönyvet, amely húsz év alatt idevezetett. Hiszen csak erre az arcra telik az elnöki poszton:


Venne ön ettől az embertől használt autót?

és képtelenek úgy kivágni a kókányolót a pártból, mint macskát szarni. Az pedig, miután a pártelnöke felszólítására sem takarodik a frakció éléről, továbbra is életben tartja azt a kormányt, amely a kormányzást is offshore ügyletként kezeli.

Nem úgy képzeltem a rendet 1990-ben, ahogy végül ezek rendezgették be az országot, mint egy ütődött, dilettáns, de marha nagyképű és tolvaj lakberendező. Talán igazam volt, hogy nem szavaztam meg annak idején a rendszernek az ő változását [4].

Megkaptam a magánnyugdíjpénztáram tényleges, végleges tavalyi jelentését. Nem tíz százalékát baszták el a tőkémnek, hanem csekély 16 százalékát. Brávó! Nagy taps! Gratulálok! A felelősök mikor kerülnek bíróság elé? Én ugyanis nem adtam senkinek felhatalmazást azokhoz a hülye játékokhoz, melyeket a pénzemmel játszottak. Hoci, most ide nekem az ő tőkéjüket, a kedves kis brókerfiúkét! Esküszöm, egy fillért se költök magamra, csak tőzsdézek vele egy kicsit... Annyira sikeres én is tudnék lenni az ő pénzükkel, mint ők voltak az enyémmel...

Ennek az ügynek a kapcsán azt a megdöbbentő infót kaptam, hogy tavaly óta a munkahelyem által magánnyugdíjpénztárakba befizetett nem kevés pénzem (a tiéd, is, nyugi!) nem kerül át közvetlenül és azonnal a pénztárba, hanem előbb az APEHnél pihen pár hónapot. Kis költségvetés-kiegészítés, ugyebár, elvtársak?

Mert ugyebár nincs államcsőd, csak a kasszát lehet vákuumszivattyúnak használni 2004 ősze óta. Akkora benne a hiány, hogy még a belehányt EU pénzek is eltűnnek valahol – valószínűleg egy tömegpektrométer nagyvákuum körében is megállná a helyét. Csak néhány adat azoknak, akik az adatoknak nem hiszenek (Figyelő 2009/25): 3900 md forint nyílt meg a pályázóknak 2007-08-ra. 2517 md forintot megítéltek a pályázóknak. 2073 md forint értékű szerződést megkötöttek. 356 md forintot kifizettek.

Ez az icike-picike pedig mind bevette...

Ideje lenne megszavaztatni az embereket, hogy akarják-e még ezt a rendszert. Nem a pártokat, nem a politikusokat, nem a Parlamentnek csúfolt cirkuszporondot. A rendszer egészét akarják-e?

Jegyzetek:

[1] Kíváncsi lennék, hogy egy rohamrendőr felszerelése csak egymilla, vagy esetleg kettő. Mert vagy kétszázat láttam tegnap délben. Azt pedig ne merje senki mondani, hogy olcsó, kínai páncélban vannak, mert akkor még rosszabb!
[2] Az MSzP ugyanilyen sikerrel próbálja visszaszerezni a baloldaliság becsületét, melyet meg ők játszottak el.
[3] Hm, létező liberalimus. Ebben az országban semmi sem valódi, csak "létező." Létező szocializmus, létező kapitalizmus, létező baloldal, létező jobboldal, lézető konzervatívizmus, létező liberalizmus, és most már létező zöldek is. Az egyre kevésbé létező országban.
[4] Mint marxista, akkor elméletileg tudtam, hogy még a létező szocializmus is élhetőbb, emberibb társadalom, mint a kapitalizmus. Most már a gyakorlatból tudom.
[5] Valahogy sehgy sem találom azt az eredeti cikket, amelyből a Retkes kép van. Lehetséges, hogy utólag javítgatják a cikkeket, mint én, ha hibát lelek a postban? Na, akkor itt van a behozhatalan előnye a nyomtatott médiának az interettenetes hazugságáradattal szemben. Persze, ha a Nagy Tesó világát akarjuk, akkor hajrá internet!

2009. június 26., péntek

A nemtudás fája

Alsó Meránia fölött megállt az idő valamikor a hetvenes években, a kádári konszolidáció végén. Mintha társadalmunk akkor elérte volna nyugalmi állapotát, és onnan szellemileg azóta sem lenne hajlandó kimozdulni. Ugyanazokat a köröket rójuk immár a harmadik generáció óta, ugyanazon reflexek szerint viszonyulunk egymáshoz, a hatalomhoz, a nyilvánossághoz, ugyanazokat a mélyebb problémákat magukba záró félmegoldásokat erőltetjük, ugyanúgy a homokba dugjuk a fejünket a külvilág kihívásai elől, és saját nyugalmi állapotunk rendíthetetlenségében bízunk. Valószínűleg a magyarság történelmében először, talán másodszor [1] bekövetkező szélesebb jólét és béke (kiegyezés [1]) égette – erre, úgy látszik, minden más népnél fogékonyabb – agyunkba, hogy elértük a végállapotot, a magyar Édent, és ez most már – léciléci! – maradjon is úgy mindörökre.

Nem a „szellemi fogyatékos, kapitalizmust [2], demokráciát [3] nem értő, posztkádári nép”, „ingyenebéd” [4], „élősködő nyugger” [5] etc. megmondóemberi [6] szólamait akarom itt magam is puffogtatni, legfőképpen azért, mert minden szavuk hazugság és csúsztatás. Éppen ellenkezőleg, arról írok csupán, hogy ez az időbe kövesedés, mennyire inkább az alsómerán ún. elit sajátja, mely saját szánalmas szellemi posványát a népre zúdítja, sőt ehhez a posványban dagonyázáshoz kihasználja, hogy ugyanabban a pocsolyában fürdik, mint az annyira kárhoztatott posztkádári nép.

Öreganyám kilencven évet élt, 1892-ben született és 1982-ben halt meg. Nem azért adom meg mindkét dátumot, mert feltételezem, hogy nem tudsz hozzáadni vagy kivonni kilencvenet, hanem azért, mert mindkét dátumnak jelentősége van. Öreganyám különbözött mindenkitől a családban. Bár elsőre átlagos sokszoknyás falusi vén banyának látszott, mégis, nyitottabb, toleránsabb, függetlenebb szellem volt, mint akár a szüleim. Rá ragyogó borostyánként zárultak a monarchiabéli békeévek [7], sokak szerint hosszú életét éppen azoknak köszönhette, és a halála válasz volt az új békeévek, a kádári konszolidáció végére – Brezsnyev halálára. A vén klingon temetése reggelén, 1992 késő őszén, november 15-én, öreganyám – makkegészséges, fürge, tiszta fejű kilencvenévesként – úgy döntött, nem akarja megvárni a következő világfelfordulást, szépen visszaaludt, és nem ébredt föl többé. Két világháborút, egy bolsevik és egy antibolsevik forradalmat és az utánuk következő megtorlásokat élte meg és túl, egy szerelem nélkül kötött, tipikus vidéki közvetített házasságot [9] élt végig, megszült és felnevelt három gyereket, frontra küldte a két fiát, eltemette nagyapámat és saját felnőtt lányát – ismerte az élet minden szeletét, amit ismernie adatott. Ő aztán tudta, hogy mit jelent a béke, a konszolidáció és a relatív létbiztonság, és azt is, mit jelent mindezek ellenkezője. A maga szempontjából jól választott, hogy valami boszorkányos trükkel megszabadította magát a jövőt illető – egyébként jogos – aggódástól.

Valami ilyesmit jelenhet az átlagmagyarnak a kádári jólét. Ezért nosztalgiázik utána. Ezért nem szabadul tőle, és fordul birkaként az után, aki a megfelelő kolompot rázza. A kolomp viszont az ún. elitünk kezében van, aki – ugathatnak a megmondóemberek karai balról vagy jobbról bármit – ugyanennek az életérzésnek a rabjai. Sőt! Megőrizvén az abban a korban beléjük égett hatalmi, kommunikációs reflexeket, konzerválói, tovább örökítői és örökösei.

Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a politikai kultúrája, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a demokrácia működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Talán hogy valaha is szembesüljön – vészforgatókönyv. Ez az ún. elit alkotta meg azt az alkotmányt, mely a magyar kormányzást és parlamenti rendszert gyakorlatilag a rendszerváltás? óta a béna kacsa [11] állapotban tartja. Ez az elit hányja a nép szemére politikai inaktivitását, miközben nagyon is tisztában van vele, hiszen ő maga gyúrta ilyenné, hogy a magyar politikai rendszerben a választó abszolút tehetetlen képviselője visszahívhatatlansága, a közvetlen demokrácia csökevényessége (=0) miatt. Ez az elit manipulálja bolsevista módszerekkel a népet gyakorlatilag változatlanul 1990 óta. Érdemes megnézni, a bolsevik titkosszolgálatok főtisztjeinek karrierjét a Magyar Köztársaságban.[15] Azok a tisztek annak idején felesküdtek a Népköztársaságra. Esküjük szövegének vége: „Sújtson dolgozó népünk haragja és megvetése!” Nem sújtotta: nincs dolgozó nép. Legfőképpen a dolgozó hiányzik (lásd később). Vidáman szeghették tehát esküjüket, és tehettek másikat. Ahhoz mennyire hűek vajon?
De nem a titkosszolgálatok állományának posztkádári konzervativizmusa, ami nekem a legjobban fáj, hanem az ún. elit értelmiségé, különös tekintettel az ún. elit véleményformáló értelmiségre [12]. A nyílt hazugság, az elhallgatás és csúsztatás módszertana ugyanaz maradt, csakúgy, mint a talpnyalásé. Nem kivételek ez alól az interneten publikáló huszonharmincéves megmondóemberek sem.
Ennek az posztkádári politikai és nyilvánosság konzervativizmusnak az eredménye például az ún. Polipgate cirkusz. Szarom le, hogy ezek a szarháziak egymást lehallgatták volna, vagy, hogy az orosz titkosszolgálattól eredhet az egész, mivel az UD állítólag a MOL belső elhárítása volt, és meg kellett bénítani a részvénytranzakció előtt. Szarok rájuk! Ezek a játszmák a nagy szarkupac távolról bűzlő, folyékonyabb porciói, melyek a legrégibb és legfejlettebb demokráciákban is a politika részei. Az azonban speciális alsómerán nóvum, hogy a főnyomozó a nyomozati anyagból a csatlóspárt elnökének a lehallgatott telefonbeszélgetés felvételeit átadja, amelyet az kéjesen lihegve nyilvánosságra hoz és politikai zsarolásra használ. Az is alsómerán nóvum, hogy az ún. szabad sajtó még mindig arról ugat, Buffy a vámpírok réme személyiségi jogot sértett. Szarom le! Az vajon mit sértett, aki az anyagot Buffy ápolt kacsójába nyomta, eszközéül a párton belüli slayhez (vö. hosszú körömreszelők éjszakája)?

Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a kapitalizmusfelfogása, öngondoskodásról nem is hallott, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a piacgazdaság működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Mert ez az ún. elit lopta el és/vagy játszotta idegen kézre az országvagyont, a Kádár korszakot meg nem haladó, abban a (köz)gazdasági rendszerben magáévá tett, és soha tovább nem fejlesztett, csak örökül hagyott „szakértelmével” vágta taccsra a gazdaságot [13]. És ugyanez az ún. elit lopja el éppen a gyermekeink jövőjét, előre elköltvén az Európai Uniótól a felzárkóztatásunkra kapott pénzt [16] és szándékosan tönkretéve az oktatási rendszert [14].
Ez az ún. elit öngondoskodásról ugat, miután sikeresen lenyúlta a társadalombiztosítási rendszerekbe négy évtizeden át befolyt pénzt, miután a lakosság java része számára örökre megszűntette a munkához való jutás lehetőségét, miután egészen komolyan úgy gondolja, hogy az egészségügy működőképes lehet profitorientált formában, miután hagyta, hogy a nyugdíjalapok kockázatos, idióta befektetésekkel eljátsszák a betétesek pénzét.

Elsőbben tehát az ún. elitünknek kellene kicammogni a posztkádári dagonyából, lerázni magáról a ráragadt iszapot, megszárítkozni a Nap áldott fényében, és megújult lélekkel végre hozzáfogni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket húsz évvel ezelőtt kellett vagy lehetett volna egyszerűbben, kevesebb emberi szenvedés árán megcsinálni.

Az istenadta népet pedig tessék csak békében hagyni! Az éppen olyan, mint az elitje. Fejétől bűzlik még a lazac is, nemhogy a félig döglött keszeg.

Jegyezetek:

[1] A Monarchia békeévei lehettek ilyenek. Szerencsére jött az első világháború…
[2] A magyar száz éve nem látott belülről jól működő kapitalizmust. Előbb talán kellett volna mutatni neki olyat, azután megkérdezni, hogy egyáltalán akarja-e
[3] A magyar működő demokráciában sohasem élt. A többi, mint [2].
[4] Ezt az ebédet majdnem két teljes nemzedék fizette ki előre. Azt kellene bevallani tisztelt, ún. elitünknek, hogy az ebéd árát valaki ellopta, és magára költötte. De persze a tolvaj sohasem vall magára.
[5] Bár az tény, hogy az üres nyugdíjkassza miatt az aktív generációknak kell kitermeli a nyugdíjasok pénzét, de ha a nyugdíjpénztárt drága, ún. elitünk módszeresen ki nem fosztja, ez az állapot csak húsz év múlva következne be. A megmondóemberek és rajongóik által nyuggernek nevezett nyugdíjasok csak azt a pénzt várják vissza, amit a rendszerbe befizettek. Az érem másik oldala, hogy azokat a szabályokat, melyek korengedményes nyugdíjba hajszoltak százezreket, rokkantnyugdíjat biztosítanak állítólag 800000 embernek, ugyanez az ún. elit hozta.
[6] A megmondóember tipikus internetkori fejlemény. Csak ez a médium biztosítja az azonnaliságot, az interakciót, a rajongók/egyetértők biztosította támogatást, az anonimitást, hogy saját rajongónkként/egyetértőnkként felléphessünk (két macska, egymással, 69-es pozícióban), azt a rugalmasságot, hogy véleményünk egyszerre akár hat vagy hat tucat honlapon is megjelenhessen. Plusz az internet adja azt is, hogy MINDENBEN szakértőként tűnhessünk fel, hiszen ha tudunk angolul (ez nyelveket mérsékelten bíró Alsó Merániában egyensen evolúciós előny), az emberiség szinte teljes tudáskincse a miénk. A megmondóember ugyan balliberális médiakreatúra, de manapság már léteznek jobboldali megmondóemberek is, akik ugyanazon attribútumokat mondhatják magukénak, mint baloldali megfelelőjük. Csak belegondolni is rettenetes, hogy az én szeretett Péter barátom barátai adják a fiatal ballib megmondóemberek derékhadát.
[7] Ajánlott olvasmány: Lengyel Péter [8] Macskakő.
[8] Biza! Az Ogg második bolygója Lengyel Pétere. Ilyen kicsi az alsómerán univerzum…
[9] Két kódistarisznyából egy elve.
[10] Lehet kárhoztatni, hogy nem él szabadságával, azaz nem ismeri fel a szükségszerűségét annak, hogy az egész bandát el kell kergetni a fenébe.
[11] Az Egyesült Államok politikai gyakorlatában a béna kacsa (lame duck) állapot az a kormányzási/törvénykezési űr, mely az új elnök megválasztás és beiktatása közé esik.
[12] Attól egyenesen a gyomrom fordult ki, amikor Babarczy Eszter végre levette liberális maszkját, és kinyilvánította saját elit mivoltát. A cikk a hozzászólásaival együtt szépen eltűnt a hvg.hu-ról. Véletlen?
[13] Országunk eladósodása nem Kádár János nevéhez köthető. Azt ún. közgazdászok intézték, közülük is főként egyetlen ember, Fekete János nevű, akit az ország következő nagy eladósítója, Gy. F. elkövető nem is olyan régen "Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal" (bagatell, csak a harmadik legmagasabb állami kitüntetés) jutalmazott. Nagy taps balról.
[14] Közröhej, tipikus alsómerán blikkfang, hogy a bolognai rendszer visszáságaira az Állami Számvevőszék hívja fel a figyelmet, miközben az illetékes hatóság Ferenc Jóska szobrává meredezve litániázza, hogy „minten natyon jó”Pedig nyilvánvalóan nincsen jól.
[15] Nyílt állomány, Heti Válasz, 9.26, 2009.06.25., 10-13.
[16] Fékek a gyorsítósávban, Figyelő, 2009./25., 2009 június 18., 18-19.

2009. június 15., hétfő

Székelység

Az öreg Mihályi Elemérre való különös tekintettel, de önmagáért is, csatlakoztam a Székelyföld .sic legfelső szintű domainként való bejegyzéséért indított mozgalomhoz.

Tedd meg te is, ha már meg nem tetted, és nem zavar, hogy Magyarország a magyaroké.

2009. június 13., szombat

Szavazóbázis-Bázisszavazó

Bitangul unom már, amit az ún. szakemberek (politológusok, filozófusok, bölcsészek és válogatott cigánylegények) maszatolnak az EU választási eredmények körül. Hogy kinek vitte el a szavazóit a Jobbik.

Urak!

Senkiét!

Az a baszott nagy igazság, hogy ebben az országban a szavazni hajlandók közott van kb. 20%-nyi balközép, 30%-nyi jobbközép, 10%-nyi liberális bázisszavazó. Ez valóban bázis, és mint ilyen, csak nagyon lassan inog meg, és a pártjaihoz is erősen ragaszkodik, bár, ha a világnézetének képviseletét sérülni látja adott pártban, képes az eszmét markánsabban megjelenítő másik pártra szavazni. Ha nincs ilyen, inkább nem szavaz. [1]
A szélsőségeknek (ultrabal, ultrajobb, ultraliberál) marad 5%, mely szerencsére parlamenti képviseletre önmagában nem elég. Viszont valódi, megingathatalan bázisszavazókat jelent, leginkább az ultrajobb számára, mert az ultrabal lassacskán kihal, az ultraliberális pedig párt híján nem szavaz, vagy kínjában átszavaz a legliberálisabb pártra.

Az a 35%-nyi ingadozó (politikailag tökéletesen meggyőződés nélküli és tudatlan) ember viszont mindig annak a pártnak a szavazóbázisához csapódik, amelytől adott helyezetben a saját túlélését/boldogulását reméli. A pártképviseleti demokrácia csődje, hogy a választásokat éppen azok szavazatai döntik el, akiknek semmiféle pártkötődése/ideológiája/közösségi világnézete nincsen. [2]

Az egzisztenciális félelem [3] és a demagógia [4] ezek által az ingadozók által szerzett legalább 13%-ot a Jobbiknak, úgy, hogy java részük a politika egészéből kiábrándulva (illetve a ballib média által sugalmazott "ezek mind egyformák" hihető, de bizonyítatlan állítást magáévá téve) otthon maradt. A maradékot megkapta a Fidesz és az MDF. A Fidesz/KDNP teljes szavazótábora megjelent az urnáknál [5]. A középbal szavazóinak fele viszont otthon marad [6]. A liberális bázisszavazók is többségükben otthon maradtak, mert nem volt kire szavazniuk, akik elmentek, azoknak szavazata megoszlott az SzDSz, az LMP és az MDF között.

Jegyzetek:

[1] 1998.évi parlamenti és 2009. évi EU parlamenti választások.
[2] 1990-ben sokan nem mentek el közülük, és nem szavaztak az MSzP-re. 1994-ben ugyanezek Horn Gyula nyakmerevítőjét üresen is megválasztották volna. 1998-ban Bokros átzavarta a felüket a másik oldalra, és 2002-től úgy tűnhetett, már ott is maradnak, nagyjából egyforma szavazóbázist biztosítva a két oldalnak, és a mér(l)eg nyelve szerepet a sunnyogó, szavazóbázisát végleg memutató SzDSznek. 2009-ben ugyanezek a népek Bokrost beszavazták az Európa Parlamentbe.
[3] Az anyagi/egzisztenciális és személyi/köz biztonság iránti igény. Magyarán a rend igénye.
[4] A Jobbik saját magát fényező és a ballib sajtó rettegő, nácizmussal riogató demagógiája egyaránt. A barom ballibek nem jöttek rá, hogy maguk mutatják meg kampányukban, hogy helyettük kire kell szavazni... (Ennyit a sokat emlegetett liberális szakértelemről. Még az ingadozók ostobaságát sem tudják nagy okosságukban felmérni.)
[5] Ezt a Fidesz, úgy látszik nem ismeri fel vagy el. Az egy tábor célja elérődött – ez a tábor egységes, bármikor mozgósítható, de ekkora, kész. Ha nem koncentrálnak az otthon maradt ingadozók elérésére, maguk mellé és urnák elé szólítására, a Jobbik komoly meglepetést szerezhet még nekik is.
[6] A Fideszes urak az ő nagy gőgjükben láthatóan ezzel sem számolnak. Úgykell nekik! Ettől koldulhatunk mi tovább.

2009. június 9., kedd

Kisebb segg

Létezik nálunk kisebb seggi kérdés.

A kisebb-nagyobb seggek – szinte illetve explicite pucéran – ott állnak a főutak bekötőútjainak torkolatában kuncsaftra várva. Szinte kizárólag a kisebbséghez tartozó hölgyekhez tartoznak.

Elkurvultunk. Észak Magyarország reménytelen kis falvaiban bizony ez komoly megélhetési forma. Budapesten is. Dunántúli falvak körül is, bizonyára. Persze nem a gazdag budai önkormányzatoknál. Bár ki tudja. Láttam a hatoson is, Martonvásár felé tartván. Minden kilométerkőnél.

Erről kussolnak a kisebb seggi joggvédők. Nyilván, mert a kurvaság nem kisebbségi vagy etnikai kérdés, illetve nem szükségszerűen és biztosan nem egészében az. A kurvulás gazdasági és erkölcsi kérdés. És a kisebb seggi joggvégők halmaza erőteljes közös halmazt képez azokkal a hölgyekkel és urakkal, akik Alsó Merániát ebbe a gazdasági és erkölcsi mocsárba taszították. Mellesleg a kisebbségi joggvédelem önmagában is jó üzlet.

Péntek reggelre, a negyven perces hajnali műsor után, melyet helyi kisebbségiek (érdemes kurvák és stricik, oly részegen, hogy a menetrendszerű összezördülés után a "geci" helyettesítette a "bazmegot", még a "Te geci geci!" nyelvi lelemény is elhangzott) szolgáltattak – mintegy utcaszinház jelleggel –, úgy döntöttem, hogy kiveszem a részem a kisebbségi jogvédő bizniszből. Kiadom az egyik szobát kisebbségi joggvédőknek terepmunkára, laboratóriumnak. Ennek kettős haszna van: én meggazdagszom végre (talán százötven adó és EU milliárdot költöttek ilyesmire az elmúlt években, én pár milliócskával beérném), másrészt ezek a világot a buda villa biztos, ámde a rögvalótól tökéletesen idegen közegéből szemlélő és itélő emberek is tanulnak valamit. Talán csak annyit, hogy nemcsak kisebb, de nagyobb, sőt egészen nagy seggek is léteznek. És talán éppen ők hordják azokat a fejük helyén.

Elkurvultunk.
Nemcsak ők. Mi mindannyian...
Olyat is láttam, hogy a dolgozó lányokat Gyöngyös határán rendőrautó tette ki állni a vártán.
Csaljuk az adót.
Mindent csalunk.
Legfőképpen önmagunkat.

5

Íme ringyónak állt egész nemzetünk!
Kurvák vagyunk mindahányan ebben
a Kárpát–medencényi kuplerájban! Fizetünk
stricinek, Madámnak, hogy helyünk legyen

a placcon vagy a Házban, mihez apánk
hordta a betont. Mosolygunk csábosan,
riszáljuk farunk, s ha végül alánk
tesz a kuncsaft, a Madámunk biztosan

lenyúlja, mit hozott ez a keserves,
mocskos munka. S míg mi irrigálunk
súlyos mellét kasszához nyomva levesz

még pár fityinget a permanganátunk
fejében. Vérünk, bérünk üres leves.
Övé a pénz, miénk a vész: rohadhatunk…

Ezt még 2001 szeptemberében írtam, a Hazám ciklus egyik szakasza, de sohasem volt ilyen aktuális.

Én kérek elnézést.

Azt mondják ezek a – végre! – rettegni kezdő joggvédő emberek, hogy a Jobbikot a mi rasszizmusunk, a cigánykártya kijátszása juttatta 15%-hoz. Hát nem. Lehet, rasszisták vagyunk, de nem jobban, mint bármelyik európai keresztény nép (a Kaliforniában élő illegális mexikói bevándorló, na az a rasszista, meg az az ország, ahol az állampolgárságot anyai ágon tartják nyilván vagy az afrikai törzsi háborúk résztvevői). Ha megnézed az OVB budapesti EB választási eredményeit, láthatod, hogy a budai kerületek a Jobbik számára fehér foltok. Ott rend van. Egy másik Magyarország. Amilyennek lennie kellene. Nem úgy Észak Magyarországon, ahol tarolt a Jobbik. Ott nincs rend. Ott Hátsó Meránia van. Hogy ezek az eredmények véletlenül a cigányság területi eloszlásával is egybeesenek, az ugyan nem a véletlen műve, de ez az etnikai képlet húsz sőt tíz évvel ezelőtt is létezett, mégsem volt sehol a Jobbik, vagy bármely hasonszőrű képződmény. Ez a mi kolektív szégyenünk, bár a liberális kisebb seggi jogg végők felelőssége. Hogy úgy mondjam, a Jobbik tíz éve még a spájzban sem volt, ma pedig már rendsen kijött a bodzalekváros üvegek mögül.

Rendet szeretnénk, azt szeretnénk, ha nem a farok csóváná a kutyát.

Fityiszes nagyjaink, mint olvasom, még mindig lekezelően bánnak a Jobbikkal. Remélem azért, hogy e mögött az oly ismerős gőg mögött titokban elgondolkodnak a miérteken is, és meglátják azokat a problémákat, amelyek hullámtaraján a Jobbik beszörfözött a politikába. És keresik az adekvát választ.

Remélem, hogy az annyira ígért elszámoltatás nem áll meg a politikai nagyhalaknál, hanem utoléri a HUMMERban öklömnyi szemekből álló aranyláncban pöffeszkedő Sztojka klónokat is. Mert HUMMERt nem lehet bodzaszedésből venni...

Tudom, próbáltam. Tíz üveg lekvárhoz is kurva sok idő, míg összejön a bodza...

2009. június 3., szerda

(Home)land for Sale

Nem szimpatizálok a Jobbikkal (Nem azért mert szélsőségesek*, hanem mert ostobák, kártékonyak, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem csupán Gy. F. elkövető bérencei, Morvai Krisztnástul, Gárdástul, etc.), nem az érdekel, hogy az ő szlogenjük-e vagy másé, de a Országos Választási Bizottság döntése, miszerint a "Magyarország a magyaroké!" szlogen alkotmánysértő, belecsöppentette azt a bizonyos utolsó csöppet.

Tessenek mán gondolkozni!

Ha a "Magyarország a magyaroké!" alkotmánysértő, nem lehet használni, kimondani, így nem igaz, akkor viszont az ellenkezője kell, hogy igaz legyen: "Magyarország nem a magyaroké!", mely állítás igazságtartalmának felismerődni látszanak körvonalai, viszont kimondani azért... Hát... Izé...

Különösen az indoklás tetszik:

"A vitában Halmai Gábor elnökhelyettes azzal érvelt, hogy a szlogen - szemben az Amerika az amerikaiaké! "befogadó"** szlogennel - alkalmas a választók rosszhiszemű félrevezetésére, és azt sugallja, mintha a törvényben rögzített 13 nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó állampolgárok nem tartoznának abba a közösségbe, amit Magyarország jelent."

Szóval azt hiszem, a liberális minimum most nálam maximumához ért.

A következményekért nem vállalom a felelősséget.

Jegyzetek:

* Előbb tessék megfelelően definiálni a szélsőségeséget, majd KÖVETKEZETESEN alkalmazni!
** Hasonlóan, Fejős Évike Vénuszlakókról szóló, "internetes szappanoperája csajoknak" nem lektűr, Antal József Justitiákról szóló űroperája lektűr.

2009. április 19., vasárnap

Seabiscuit.hu - Overdose.us

Nem tudom, hogy melyik ló hasonlítása a másikhoz helyénvalóbb. Seabiscuit volt előbb, az illendőség hát azt mondatja: Overdose a magyar Seabiscuit. Majdnem tökéletesen mindegy, bár Seabiscuit totálisan amerikai tenyésztés, Overdose pedig made in GB. De egy angol telivérnél kb. nyolcadíziglen már szinte mindenki rokona mindenkinek, függetlenül, melyik országban él a ló. És a tulaj magyar, Mikóczy Zoltán. Magyar ember (bár jellemzően nem anyaországi, Felvidéki) látta meg benne a lehetőséget, amikor senki más. Nem látványos szépség, nem igazán látványos pedigré, bár a felmenők között ott van Man 'o War, Seabiscuit nagyapja, de különben Boriék egyik lova sokkal szebb és sokkal parádésabb felmenői vannak... Maga Seabiscuit és a nagy ellenfél War Admiral. KIcsi a telivérvilág.

Hogy kerül a ló a politikába? Azon kívül, hogy ott mindig kilóg a lóláb...
Csak annyi, Viktorom kint volt a Kincsem parkban, a trónörökösökkel együtt. Töstérek és egyebek nélkül.
Gyurcsány Ferenc elövető pedig valahol testőrök gyűrűjében retteg.
Húsz évvel a rendszermutyizás után oda jutottunk, hogy a hatalom ugyanúgy fél, mint előtte... Egyelőre még nem kell március 15-e előtt széfbe zárni az írógépeket, és lelakatolni a stencigépeket... De ami késik, nem múlik. Tojástörvényünk már van.

Seabiscuit hazájában, amikor az első, rövid ösztöndíjjal voltam kint, mellbe vágott, ahogy a Mall körül keringett a hippire festett iskolabusz, és a megafon Bush idiotizmusásról üvöltött. Minden körben elhaladt a Fehér Ház kertjének sarka előtt, kizárt, hogy nem hallották...
Nálunk a Fiumei út ma délután rohamrendőrökkel lett tele, igaz csak a sisak volt náluk a zombifelszerelés csodás darabjai közül. "Nem tudom őriznek vagy kísérnek..." Nem tudom miért voltak ott... Mit biztosítottak. Ősi alsómerán simliskedés szerint a sisakon ott az azonosító szám - hátul. A főnök pedig aszonta, előbb ütni, aztán kérdezni... Ha homlokon csapnak viperával, utána már nemigen olvasod le a számot a távozó zombi tarkójáról.

Overdose nyert, a ló egy csoda, a többi gebéhez képest van még benne két sebességfokozat. A belga zsoké, aki az előző futamban szerintem ínhúzódást szenvedett, annyira verte a másik lovat, így hozva egy célfotós győzelmet, Overdose-nál talán elő sem vette a pálcát... Tán hat hosszal nyert.

Hogy azért a hányinger biztosan ne kerüljön el, a siker élősködői természetesen ott villogtak a ló körül. Farkasházy, rokonai, barátai és üzletfelei...

2009. április 18., szombat

Önmagunk árnyéka

Szánalmas az a nemzet, amelynek olyan alkotmánya van, ami megengedi, hogy ilyen olcsó eszközökkel ilyen sokáig fenn lehessen tartani egy csaknem mindenki számára nyilvánvalóan alkalmatlan kormányzatot. Az alkotmányunkat egy sunyi banda kalapálta össze húsz évvel ezelőtt, akiknek egyetlen cél lebegett a szeme előtt: nehogy vissza lehessen csinálni a rendszermutyizást. Majd’ húsz éve fetrengünk ebben az alkotmányos posványban, mint a disznó. Egyre soványabb disznó. Férges disznó. A férgek bezzeg jó kövérre híztak bennünk. Most kormányt alakítanak. Bélférgekhez méltón – árnyék(szék)kormányt. És szarnak a fejünkre. Nagy ívben.

Szánalmas az a nemzet, amelynek erkölcsi érzéke olyannyira visszafejlődött, hogy ilyen olcsó, hamis mosolyú simlist miniszterelnökévé tesz – és még örül is neki. Gordon megszorításaival foglakozunk, ahelyett, hogy megnéznénk mit hozott a csomagjában.
Libát. Illetve a hűlt helyét. Mert sajnos a libatolvaj egészen találó megjelölése ez embernek. Valójában enyhe jelző. A libákat ugyanis nem ellopták, hanem elrabolták, a gazdáikat pedig megölték. Kilenc halál szárad Gordon lelkén, Explicite. Közvetlenül. Ezzel még Gyurcsány Ferenc elkövető sem “büszkélkedhet“. Igaz, Gordon gyenge kis kezeivel nem vetett kötelet egyikük nyakába sem, csak éppen ugyanazzal a kézzel aláírásával hitelesített bizonyos papírokat, melyek felértek az illetők halálos ítéletével. Ne legyenek kétségeink! Aláírni most is fog. Csak még nagyobb tétben játszik. Velünk. Van otthon köteled?
És ez csak az érem egyik oldala. Az erkölcsi.
A másik, a Hajdú Béttel szorosan összefüggo oldal a szakértelem, hozzáértés és szakmai etika kérdése.
Alkalmas-e az ország válságmenedzselésére ez ember, aki éles gazdasági helyzetben hibás döntést hibás döntésre halmoz (Már a Hajdú Bét felszippantása is hiba volt adott időszakban, pláne az úgymond tulajdonosként hozott baromfihúsipari szakmai döntések. A felszippantásról nem biztos hogy maga döntött, de a többi biztosan az ő sara. Legalábbis a nevét adta hozzájuk.), majd, amikor a csőd már biztosnak látszik, kisíbol minden értéket a bukott cégből, magára hagyta a kifizetetlen beszállítókat, akik teljesítették a maguk vállalását, felnevelték és leadták azokat a kurva libákat?
Ha akkor normális csődeljárást folytatnak, nem síbolják át a pénzt a Wallisba (külön vizsgálatot érne, honnan is volt annak a vállalkozásnak a pénze, indulótőkéje, kitől, hogyan, milyen feltételekkel és miért kapott hitelt az indulásakor és később), az anyacégbe, a beszállítókat legalább részlegesen kifizethették volna. Hogy a szerencsétlen kifosztottak ne az öngyilkosságba meneküljenek a helyzet elől, hanem talpra tudjanak állni. Ezeknek a döntéseknek az egyszemélyi felelőse Bajnai Gordon, és ezzel az egy üggyel bizonyította mind szakmai, mind erkölcsi alkalmatlanságát arra, amit most vállalt. Együgyű lenne? Nem hiszem: a mosolya mást mond. Blaskó Péteren láttam ilyet, amikor annak idején Miskolcon a Tartuffe-öt játszotta.

Szánalmas az a nemzet
, amelynek józan esze nem tiltakozik az ellen, hogy olyan emberek tételezik magukat szakértőnek, és vállalnak miniszteri szerepet egy szakértőinek csúfolt kormányban, akik életükben semmilyen értékteremto, alkotó (szakértői) munkát nem végeztek. Kiss és Szekeres, például, akik a KISZ-ből egyenesen az MSZP-be katapultáltak. A szocialista “munka” hősei. Érdemes élosködok, élenjáró síbolók. Szakértői a semmittevésnek és a semmit nem tevéssnek. Szekeres különösen fáj: egy egyetemre jártunk… Van még ebben a kormányban adócsalási szakértő, volt kartellezési szakértő, és nemzetbiztonsági szakértő, aki szakértelmét bizonyára James Bond filmekből szerezte (Stirlitzet nem hiszem, hogy látta, ahhoz túl fiatal). A jobb sorsra érdemes Hiller is bizonyított már oktatási szekértőként. Kell egy csapat. Nekünk ők kellenek. Ja, hogy téged nem kérdeztek meg erről? Érdekes, most hogy mondod… Engem sem.

Szánalmas az a nemzet, amely nem ismeri fel, hogy saját elméje és lelkiismerete, tudniillik az értelmisége velejéig korrupt és hazug. Az értelmiség, aki 2004. óta zengte Gyurcsány Ferenc elkövető dicshimnuszait, aki pár hete látványosan köpte arcul egykori kenyéradóját a rugalmas elszakadás hitleri taktikáját követve, amikor Putyin atyuska elcsapta érdemdús miniszterelnökünket, ez az értelmiség most nem olyan látványosan, de Gordonhoz dörgölőz. Ik. Hátha az elkövetkező két hónapban még elnyerhető lesz néhány kultturkampf-pályázatocka, támogatászocka, ösztöndíjacka, reklámocka a lapockának-szájtockának… Szégyenkezem miattuk. Szégyenkezem, mert mindközben egyetlen pillanatig sem mulasztották el az ellenzék szidalmazását, befeketítését, alkalmatlanságának bizonygatását, a kormányzati felelősségnek az ellenzékre tologatását.

Szánalmas az a nemzet
, amely beéri igazság helyett joggal, szabadság helyett szabadossággal, demokrácia helyett mutyival. Ezt összeségében úgy hívják: liberalizmus. Melynek most alapfeltevéséről bizonyosodott be, hogy hazugság (legyek jóhiszemű – tévedés). A piac és a pénz ugyanis bármilyen szabályozásra képtelen ekkora méretekben. El kellene gondolkozni, hogy a korlátlan egyenlőség és szabadság eszméje nem ugyanilyen tévtan-e! El kellene gondolkodni azon, hogy az értékek relativizmusát mindenekfölött hirdető liberalizmus alkalmas-e egyáltalán az igazság érvényesítésére! Mert ha mindenkinek igaza van, akkor törvénynek érvényt csak a jog betűje szerezhet. Annak minőségéről pedig első kézből származó információnk van.

Szánalmas az a nemzet, amely elé kordonok és Godonok meredeznek, és nem söpri el egy kézlegyintéssel a kordonokat és a Gordonokat is. Nem mennek milliók az utcákra és terekre, hogy csendes méltósággal, jelenlétük számszerű erejével kényszerítsék ezt a szánalmas kormánypótlékot a távozásra, a demokratikus szabályok alkotmányunkban ugyan rosszul rögzített, de attól függetlenül, abszolútumként létező érvényesítésével. Vesd össze: a nép szava. De mi nem vagyunk nép, nem vagyunk nemzet. Igaz, normális országban ennyi lakosnak polgármestere és képviselőtestülete van, nem miniszterelnöke és kormánya… Főleg ilyen miniszterelnöke, és ilyen kormánya.

Szánalmas az a nemzet
, amely ebben a helyzetben nem néz a körmére e kormány ellenzékének is. Nem azért, mert azok jobbak, vagy rosszabbak, vagy egyformák lennének emezekkel. Ezektől csak jobbak lehetnek. Azért, mert ez az ellenzék jelenleg ugyanolyan bénult, mint akit ellenez. Röhög ezen a szánalmas bandán, olcsó vicceket gyárt a rovásukra, és idióta szlogeneket böfög föl. Reménytelenség Bt.? És annak mi az ellenzéki változata? Remény Kft.? Nem látom a Remény Kft. üzleti terveit, nem látom, hogy mit tennének, hogy a szarból kihúzzák a céget, mi lenne az előállított termék, megteremtett érték, milyen technológiával és milyen üzemben csinálnák, ki fizetné az alapanyagot, miből fizetnék a dolgozókat. Csak azt látom: Korlátolt felelősségű társaság lesz…

Szánalmasak vagyunk.

Csak éppen senki sem szán bennünket. Röhögnek rajtunk csupán. A bohózat fázison már régen túl vagyunk: Alsó Meránia ma egyetlen nagy cirkuszporond, amelyen silány bohócok erőlködnek a ránk szakadt ponyva alatt. A legmagasabb színvonalú bohóctréfa, ha valamelyik kínjában elfingja magát. Mindehhez nekünk, nézőknek, sokadszorra kell megfizetni a belépőt, úgy, hogy közben már az ötödik garnitúra zsebes pakol ki bennünket a dísznek hazudott előadás alatt.

Lelki szemeim előtt látom, hogy Stephen Colbert Gordon meghívását tervezgeti a showjába. És mi majd röhögünk és a tédünket csapkodjuk. Minő diplomáciai húzás! Külpolitikai siker. És az is lesz, mert a magyar külügynek egyébre nincs esélye. Magára valamit is adó kormányzat ugyanis nem tárgyal ilyen bandával…

Szánalmasak vagyunk. És ostobák. Együtt és egyenként. Én, te, ő, mi, ti, ők…

2009. április 4., szombat

Ellenség, ha elődbe áll - update

Tegnap elgaloppíroztam magam. Nem voltam elég pontos, abban, hogy ki is az ellenség.

Well, ez hiba.

Ugyanis ezek az ultra-neoliberális maszlag-üzérek azonosan egyenlő halmazt képeznek az ún. ballib értelmiséggel, amely egyáltalán nem az a kritikai értelmiség, amelynek tételezi – hazudja – magát, egyszerűen mert annyira beásta magát a hatalomba, egyrész, mint ún. politikus és másrészt annak végbélnyílásán keresztül – lásd galandféreg. Különbség van ellenség és ellenség között: aki ott mereszti hájas vagy ványadt seggét a különféle bársonyszékekben és igazgatótanácsi fotelekben valójában veszélytelenebb, mint az ún. holdudvar.

Mert a politikuson ott az ismertség bélyege, nem tűnhet el, talán valahogy még számon kérhetők is lehetnek kiváló döntései (ostobaság, gazemberség vagy a kettő teszőleges arányú keverékének eredményei), de a holdudvar létezése annyira bizonytalan, mint a névadójáé: a politikai időjárásai viszonyok függvényében szívódik föl vagy tűnik fel.

Ennek vagyunk most tanúi: akik tíz éve a politikusok és Gy. F. seggét nyalták fölfelé egészen a garatjukig, most eszeveszett hátraarcba kezdtek. Elég, ha megnézed a HVG vagy a Hírszerző [1] publicisztikáit. Soha ennyi szoci-, Gyurcsányellenes és "megmondtam előre!" bölcsesség nem látott napvilágot még el e médiumok felületein, mint az utóbbi hónapokban. Horibile dictu, konzervatív, jobboldali szerzők publicisztikáit kezdték közölni...

Ez egyelőre gusztus kérdése, de ha ezeket az embereket, akik milliókat zsebeltek be a szoclib kormányok alatt ilyen-olyan jogcímen, pár hónap múlva meglátod a konzervatív oldalba beágyazódni, akkor jobb, ha megfogadod Gy. F. örökbecsű tanácsát, és elhagyod az országot, a kontinenst – Ázsiát ajánlom.

Jegyzet:

[1] Ők most ott tartanak, hogy egy huszonnégyéves, életében nem dolgozó macskajancsi mondja meg az őszintét a magyar társadalomról. Bizonyos gondolatai még értelmesek is, ha nem áradna belőlük ugyanaz az áporodott, érzéketlen, én jobban tudom nagyképűség, amely a rendszerváltási kísérlet óta mérgezi az országot. Különösen ajánlom tanulmányozni azt a toleranciát és szerénységet, amelyekkel a hozzászólásokat kezeli! A régi grafitty jut eszembe róla: "Szavazz a liberálisokra, vagy lelőjük a kutyádat!"
Ajánlanám továbbá a cikk szerzőjének és a hasonszőrűeknek, egy Mózes nevű ember által kőtáblára vésett ún. parancsolatot: "Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a Földön!" Ha nem lenne világos e parancs értelme, amennyire gyarló, etatista, élősködő, rugalmatlan és középszerű (összefoglava: posztkádári) elmémből telik, megmagyarázom: ahogy te bánsz szüleiddel, úgy bánnak majd veled a gyerekeid – ameddig te hagyod őket élni, addig élhetsz te is. Mert MINDENKI MEGÖREGSZIK, ez meg egyelőre megmásíthatalan természeti parancs, még Mózesénél is erősebb.

2009. április 3., péntek

Ellenség, ha elődbe áll

Hét legyen kit előtalál...

Egyedül vagyok. De kell-e a többi hat? Van egyáltalán ellenség?
Ki az ellenség manapság? Ki az, akire ezt az elsúlyosult szót ráégetheted, mint tüzes billogot?
A sportban ellenfelek vannak – tiszta sor.
A szakmában és a szerelemben vetélytársak – ez is világos.
Az ellenség a harcban veled szembeálló. Mégpedig élethalálharcban. Vagyis az ellenség az, ki az életedre tör – ilyen egyszerű.
Ma nincs háború (illetve más eszközökkel vívják), ki törne az életemre? Ki oltaná ki szándékosan?

Például, ha a közbiztonság úgy leromlik, hogy még a szubhumánok [1] is észreveszik, és azt gondolják, mindent szabad. De valójában azok a szerencsétlen szubhumánok az ellenségeid?

Nem! Az ellenségeid azok, akik szándékosan megszüntetik a közbiztonság fogalmát Magyarországon. Szándékosan gyenge törvényekkel, szétvert, személyében, gondolkodásában és társadalmi helyzetében demoralizált rendőrséggel, ostoba egyenlősdivel, hamis szolidaritás eszmékkel, hamis szabadságeszmékkel, hamis kisssssssebbségvédelmi eszmékkel, politikai korrektséggel, szemforgatással.

De nem vizsgáljunk ilyen szélsőséges eseteket! Tegyük föl, hogy Alsó Merániában kitűnő a közbiztonság, erősek és igazságosak a köztörvényes bűnözőket sújtó törvények, erős a rendőrség...

Akkor mikor kerül még veszélybe az életem?

Ha megszűnnek a saját újratermelésemhez szükséges eszközök. Nem tudok mit enni, nem tudok mit magamra ölteni, nincs fedél a fejem fölött, ha beteg vagyok, nincs aki meggyógyítson. Életkorokra lefordítva, születéstől a nyugdíjaskorig:
  1. ha nem kerülsz szülőotthonba, mert a szüleidnek nincs munkája, ha anyád nem kap gyedet, mert az nem létezik, vagy sohasem dolgozott, ha dolgozik, pár hét után munkába kell mennie, különben elveszíti, mert nincs szülési szabadság sem
  2. ha nincs bölcsöde és óvoda, hogy anyád dolgozni tudjon (ha egyébként téged leszámítva lenne munkája), amikor már nagyobbacska vagy, nincs gyerekorvosi hálózat, illetve a szüleid nem tudják megfizetni, ha nincs munkájuk, és nincs gyes, illetve nem jogosultak rá
  3. ha az iskola olyan képzést ad, mellyel nem fogsz majd munkát találni, illetve nem követel, követelhet tőled semmilyen teljesítményt, mely közelebb vinne a munkához, sőt inkább esélyt ad, hogy rászokj a drogra, a szüleidnek nincs munkája, a gyerekorvost nem tudják megfizetni
  4. ha kikerülvén az iskolából nincs munkád és lehetőséged sincs, hogy másféle képzettséget szerezz, nem tudod megfizetni az orvost, ha megbetegszel, ha családot alapítasz, nem tudsz hol lakni, mivel eteni a gyereked, nem tudod kitaníttatni, de még orvoshoz vinni sem, ha beteg
  5. ha sohasem volt munkád, és úgy érted el a nyugdíjskort, hogy nem kapsz nyugdíjat, és a gyerekeid se tudnak eltartani, mert nekik sincsen munkájuk, nem tudod megfizetni az egyre gyakraban szükséges orvosi ellátást, de ha volt is munkád, és fizettél nyugdíjjárulékot, a pénzedet ellopta az állam vagy eljátszották a nyugdíjalapok (mindkettőt teljes törvényi háttérrel) ugyanott tartasz
Tehát az az ellenséged, aki elveszi tőled újratermelésed eszközeit.

Alapvetően úgy, hogy megakadályozza, hogy munkát találj. Megkadályozza a munkahelyek létrejöttét: rossz törvénykezéssel, rossz gazdaságpolitikával, rossz vámpolitikával; megakadályozza hogy munkához juss: az oktatás ellehetetlenítésével, az egészséged tönkretételével, az egészségügytől való elzárással, egyszerűen azzal, hogy élősködővé nevel.

Profitorientálttá teszi az egészségügyet, melynek az a vége, hogy te, a munka nélkül maradt nem jutsz hozzá, így tovább romlanak esélyeid a munkához jutáshoz.

Profitorientálttá teszi a felsőoktatást, esélyt sem adva a reális képzési igényeknek (munkahely) és a minőségi képzésnek (munkavállaló).

A nyugdíjazásból kiveszi a szolidaritás elvét, miután ellopta vagy hagyta eljátszani azt a pénzt, amit életed munkájával összegyűjtöttél, soha fel nem éltél. Öngondoskodásra kényszerít – alapok nélkül. (Végül élősködőnek bélyegez, akit a fiatalabb generációknak kell eltartani – és azzá is tesz.)

Az ellenséged tehát mindenki, aki az ultra-neoliberális maszlagot hirdeti és ilyen programokat valósít meg a fejed fölött, anélkül, hogy erre a felhatalmazásodat kérte volna. Ellenséged, aki megvet és öngondoskodásra, előrelátásra képtelen etatista élősködőnek bélyegez, mert azt gondolod, hogy az egészségügy és az oktatás nem lehet profitorentált, mert egészen másra találták ki őket, nem arra, hogy egyéni meggazdagodást szolgáljanak, mert nem nevezed gúnyosan élősködő nyuggernek azokat az öregeket, akik egy élet munkája után 27 000 forintos minimálnyugdíjon tengődnek, akik szerintük képtelenek az öngondoskodásra (mert egy másik rendszerben elzsákmányolt pénzüket a magát igazságosnak és szabadnak mondott rendszerben éppen az őket élősködőnek bélyegzők, rokonaik, barátaik és üzletfeleik lopták el), mert azt gondolod, hogy a szolidaritáson alapuló pozitív diszkrimiáció az egyetlen lehetséges út a cigányság társadalmi beilleszkedésére, mert azt gondolod, a közalkalmazott és köztisztviselő is ember, mert ő gyógyít, tanít és tart rendet, ha az őket is élősködőnek tartó jóemberek éppen hagyják és lehetővé teszik. A dolog pikantériája, hogy éppen a balliberális gondolkodás termelt ki Alsó Merániában egy valódi élősködő réteget, hibás gondolkodással, hibás törvényekkel, hamis szolidaritással, képmutatással, és politikai korrektséggel.

A mai szemforgató világban a politikában is ellenfelet illik mondani, mintha az egésznek bármi köze lenne a sporthoz, a tisztességes versenyhez. Ezzel azonban eltávolodik az ember a valóságtól.

Ellenségek vagyunk.

Bár mi nem törünk az ő életükre – még áttételesen sem.

De lassan lehet, hogy lesz rá igény...

Jegyzetek:

[1] Minden hagyományos vélekedéssel ellentétben a nem fehérgalléros bűnözéshez nemigen kell magasabb intelligencia, különösen fejlett neokortex, csak némi ravaszság és gátlástalanság – a hüllőagy erre éppen elegendő.

2009. március 16., hétfő

A népből

A népből jöttem! – állítod vehemensen, igazolást keresvén soros gazemberségedre, amikor is éppen népedet árulod. El. Vagy ki. Vagy be. Ki tudja, melyik a tragikusabb?

A nyelv is árulkodik: ból-ből, ugyebár. Népből. Sohasem ba-be. Népbe? Ugyan! Ritkaság, hogy valaki visszamegy a népbe, ha már egyszer kijött belőle – mely, mint e kis dolgozat mutatja majd, szinte lehetetlen.

Akik sohasem voltak benne, azok persze bele-belemennek, még úgy is maradnak – mocsár a nép, még azt is szívesen el- és lenyeli, aki sohasem volt benne. Ellentétes előjelű belemenések Tolsztoj grófé és a magyar arisztokrata leszármazotté a lovardában (vö. szeneskocsis). Van a népben valami csábító, ahogy a repedtsarkú kurva őszintesége is vonz, ha már hervadt bájai nem is igazán hatnak érzékeidre.

A „népből jönni”, az annyi, hogy kijönni a népből?
Hogyan kell kijönni a népből?
Hát, nem egyszerű!
Gyilkos hajlamú zsarnokok gyorsan megtanulják ezt: ha mindjárt a hó elején elverik, a hónap végén nem jönnek ki a népből… És akkor ott állnak ám megfürödve, mert ha nem jönnek ki, akkor bizony benne vannak, és ez – Valljuk be! – elég keserves. Lásd később.
Persze, ha valaki nem jön ki belőle, megpróbálhatja beosztani a népet, ha pedig az sem megy, akkor kiosztani. Ehhez mindenképpen bonyolult és drága erőszakszervezetek kellenek, de talán megéri. Bástya elvts. legalábbis valahogy így gondolkodott. Az EU pedig szponzorálja avízágyút, tehát megondolandó...

Az a baj, hogy ha egyszer kijössz a népből – többé nem jössz ki vele.
Legalábbis nehezen.
Mert ez nem olyan egyszerű, hogy kiordítasz az ablakon, hogy „Ugye, azt most lehalkítod?!!!!”, amikor a nép gyermekének, a fortyogó agyú kamaszgyereknek mélynyomója háromszáz decibellel folyik ki a leharcolt, gazdájához igen hasonló korú – lehetőleg kissé idősebb – Astrából az utcára. De nem ám!

Mert a kamaszgyerek vagy beszól vagy lehalkít vagy a kettő tetszőleges arányú kombinációja – ha a népből, az ő népéből intézik a fenti szózatot hozzá! Ha még benne vagy, van tehát esélyed, hogy hallgat is rád a nép (illetve gyermeke, aki egyszerű, de sohasem egyszerű), igaz csak módjával, ügyelve, hogy tekintélye, mint népnek ne csorbuljon azáltal, hogy kegyesen odafigyel egyetlen tagjára – azaz saját magára. Egyáltalán, ki figyel oda egyetlen sejtjének panaszára, amikor a vér zubog, a gyomornedvek pezsegnek, hormonok dorombolnak, a hólyag és a herék feszülnek, hüvely nedvesedik, etc.

Ha kívülről, tehát nem a népből jön a szó, akkor a nép kamaszgyereke (érdekes opció még: „kamaszgyerekek népe”) úgy hagyja, vagy felhangosítja, vagy beszól vagy a három lehetőség nem tetszőleges arányú kombinációja (Az úgy hagyás és a felhangosítás sajnos nem kombinálhatók, pedig be szép is lenne!). Ha tehát már kijöttél belőle, a nép – az istenadta – egyáltalán nem is hallja, hogy rászólsz, vagy nem vesz rólad tudomást, vagy éppenséggel a szózatod kívánalmaival ellentétes kimenetelhez vezető indulatot ("Kia kurvaanyádvatte, hogy nekemugacc?!!!!") horgaszt föl benne a kívülről jövő intés. És főleg ebben a harmadik esetben kell ügyelni, mert a nép – az istenadta – valóságos és képletes –istenverte – mélynyomója még csak nem is Astrából, hanem a minimum negyed évszázados Wartburgból vagy Ladából, legalább ötszáz valóságos vagy képletes decibellel folyik ki az utcára.

Hiába jöttél ki belőle, és nem jössz ki vele, a nép mindenképpen és elkerülhetetlenül körülvesz (képes felütni a fejét a leglehetetlenebb helyeken, horribile dictu, a villád udvarán, vagy az irodád ajtaja előtt, az utcáról és egyéb közhelyes köz helyekről nem is szólva), és csak arra vár, hogy le- és elnyelhessen, és ha le- és elnyelt, te is el- és lenyeled őt. Keserű méreg ez, erősen pszichotoxikus, és azon veszed észre magad, hogy megváltozott tudatállapotban buja hörgéssel magadévá teszed a népet csak úgy, óvszer nélkül, mindenestül, szőröstől-bőröstől, indulatostul, fröcsögő nyálastul, de főleg nyelvestül – orálisan is kielégíted a bestiát! És ha benne vagy – forró, nedves érzés –, egészen jól ki lehet jönni a néppel, onnan belülről más értelmet nyernek a dolgok, a minimum negyed évszázados Wartburg és Lada, de még a húsz éves Astra is, meg a kamaszgyerek. Saját nyelvén szólsz hozzá, mely nyelv általában kivételesen gazdag a beszélgetőtárs szellemi képességei, felmenői, keresztény szakráliák, különféle exkrementumok és a nép által valami okból megvetett állatok katalogizálásban, oly mélységig, mely még a katalogizált objektumok szexuális szokásainak és viszonyainak ismeretéről is kimerítően beszámol. (Egyszerűen összefoglalva: „Ha le nem halkítodaztakibaszottszartkisköcsög, anyádbadugomfel a zempíhármat!!!”)

Ez persze nem jelenti azt, hogy egy kicsit visszamégy a népbe, aztán megint kijössz majd belőle, nem egy nosztalgikus lingvisztikai kirándulást tettél, ez az epizód azt jelenti, hogy bizony benne maradtál, benne voltál mindig, valójában nincs kiút, nem lehet kijönni belőle, csak felülemelkedni rajta, különben tapad rád a nép, mint a bogáncs.

A felülemelkedés pedig egészen más történet. Úgy már akár árulhatod is néped, semmi közöd hozzá.

2009. február 19., csütörtök

Végre!

Végre választott hazám is példaként állítja maga elé szülőhazámat!
Mondjuk negatív példaként, de a nullához képest ez legalább abszolúértékben kielégítőnek mondható eredmény.

Ma megtörtént, hogy a The New York Times leközölte azt az írást, melyben egy Martin Hutchinson nevű kommentátor arra mutatott rá, hogy Államok államadósága a magyar szintet közelíti (Ez szép teljesítmény, valljuk be büszkén!), az Államok válságkezelő programját A Nemzet Csalogányának hatéves működéséhez hasonlította, és azzal riogatott, hogy a jó Barack két év múlva talán ugyanúgy leböszmézi majd magukat, mint a nemzet Csakogánya tette azt híveinek seregével.

Köszönjük, Ferenc! Nélküled nem sikerült volna!

2009. február 10., kedd

A különbség

Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy megláthasd a különbséget a konzervatív gondolkodó és nyikhaj libsi megmondóember között.

Az előbbitől végre megtudtam, hogy mit jelent konzervatívnak lenni a szó jó értelmében (Nem Árpád sáv, evtsak! De nem ám). És ez bizony vállalható konzervatívság már így, az én koromban.
Az a szép, hogy több kommentárt nem is kíván ez az interjú. El kell olvasni, és kész!

Az utóbbiban viszont gyönyörű iskolapéldáját találod annak, ahogy a bértollnok hazug csúsztatások halmazával tereli el a felelősséget kenyéradó gazdáiról, és hárít mindet - ránk. Már megint.

Rád is!

Mert bizony mi tettük korrupttá szegény politikusainkat, a mi silány, paternalista, posztkádári világfelfogásunk törte meg gerincüket az áratatlanoknak. Bizony a mi lelkükön szárad, hogy szegény zuschlag meg az a drága VII. kerületi pógármester (reméljük, a VI. kerületi is, hamarost, a város hercigéről* nem is beszélve) börtönben végzi.

Bijon, bijon.

Papp László Tamás szerint nem azért ábrándult ki a magyar pógár a demokráciából (az ún. önkormányzatiságból es) és lett korrupt az egész politikai osztályunk, mert a rendszerváltozás? hajnalán egy SzDSz-nek (Nem Sodium Dodecil Sulphate - SDS -, az egy nélkülözhetetlen detergens a molekuláris biológiában, szóval egy tiszta valami.) nevezett töredékpárt paktumokat erőszakolt a csírázó demokráciára; mert egy olyan alkotmányunk van, szintén nem kis részben ugyanezen rétegpártocska nem is olyan pillanatnyi befolyásának hatására, melyből mindenestül hiányoznak a politikusi teljesítmény mérésére, értékelésére és honorálására szolgáló intézmények (képviselői visszahívás, kormánybuktatás etc.); mert ugyanezen pártocska, mely a maga küszöb alatti létével csaknem pontosan annyi időt töltött kormányon, mint Alsó Meránia második legerősebb pártja, keresztbe szalmát sem tett az ellen az égbekiáltó nem csupán erkölcsi, hanem fizikai összeférhetelenség ellen, melyet az országzüllési képviselőség és pógármesterség jelent; mert ugyanezen pártocska, mely magát liberálisnak (tehát azon elv követőjének, mely az állam gazdasági szerepének minimumon tartását hirdeti) nevezi (mely hamis tudatnak a dolgozat szerzője is oly lelkes propagálója), szóval e liberális rétegpártocska buzgón beültette minden lehetséges állami cég igazgató és felügyelő tanácsába a tagjait (tudniillik az állam rossz gazda), és nem takarodott el onnan a picsába, amint a kormányzati szerepből virtuálisan ugyan, de közjogilag mindenképpen kilépett; mert ugyanezen törpepárt ellenzékinek hazudja magát akkor, amikor mindenben kiszolgálja volt partnerét, és ezt megteheti.

Szóval Papp László Tamás serint nem ezek miatt ábrándultunk ki. Nem a rendszerrel szembeni INTÉZMÉNYES, JOGI tehetetlenségünk ám a kiábrándító! Hanem mert egyszerűen ostoba, poszkádári, paternalista élősködők vagyunk.

A pártok szokásos felelősség-egybemosása sem maradt ám ki a dolgozatból! Mert bizony nem a Nemzet Csalogányának hat éves országlása juttatta az országot olyan helyzetbe, melybe Alsó Meránia csak a szokásos vesztes háborúk után szokott kerülni. De nem ám! Az egészről a Fityisz tehet, meg Viktorom. Mert titokban, aljas, posztkádárista módon ELLENZÉKBŐL ők kormányozták ide az az országot. Direkt!

Már csak azért olvasom el Papp László Tamás dolgozatait, hogy vajon tényleg olyan-e, mint Móricka, vagyis mindenről az jut-e az eszébe.
Hát az. Nem a pina, na.
Hanem, hogy paternalista meg posztkádári. De tényleg. Ha megnézed a 2020-as Budapesti Olimpiai Marháskodás-hoz írt véleményét (neki mindenről van, ugye, és természetesen az egyedül adekvát), hát még abban is fel tud sorakoztani egy "paternalista tőgyeken függeszkedő össznépi tehetetlenséget".

Ha már megmondóember: TótaW a hullott csillag, olyan szánalmasan szerepel a Heti Válasz vitájában, hogy az már arcpirító. Én kérek elnézést. Mondja már meg neki valaki, hogy csalhatalan megmondóember korszaka már elmúlt, ergo valami, csak azért mert ő mondja, már nincs úgy... Actually, manapság az ún. keresztény kurzus veszélyéről szájalni nem bűn, nem is hiba - egyszerű, kétkezi ostobaság.

Jegyzet:

* Tudtad, hogy a Főpógármesteri funkcióra annyira nincs szükség, hogy tulajdonosa az év közepén kéthónapos mongol lovastúrára mehet?

2009. február 2., hétfő

Fától az Erdő

Azért érdekes, amikor az értelmiség tyúkszeméről mintegy leesik a hályogkovács, és attól kezdve már csak a szokásos szemellenzék akadályozza a clairvoyancéban, de az aztán alaposan.

Ezt olvastam ma:

A tábormentalitás öngólja, s a média égbekiáltó tudatlansága, s benne az egetverő konklúziót: a magyar politikai szekértáborok úgy viselkednek, mintha a nézetek etnikai törésvonalak mentén szakítanák szerteszét a közgondolkodást. Pedig hát ALSÓ MERÁNIA ugye egységes nemzetállam, tehát milyen etnikumokról is lenne itt szó?

Muhahhhhaaaaa!

Elemzőnk nem látja az ősfától az őserdőt, tehát egyébként tökéletesen helyes ténymegállapítását és következtetését saját maga kezdi kétségbe vonni.

Pedig...

Csak következetesen végig kellene vinni a gondolatot. Nem mondom, kellene hozzá bátorság. Esetleg annak felismerése, hogy a társadalom EGÉSZ szövedéke etnikai törésvonalak mentén hasadozott széjjel. Az újságírás és a politológia is - benne éles szemű, szemellenzős elemzőnkkel

Nehéz. Saját árnyék átugrása trambulin nélkül. Bekötött szemmel. Na jó, szemellenzővel...

Ki lesz olyan ügyes?

2009. január 22., csütörtök

Megmonnyuk a zőszintét

Új megmondóember tűnt fel jobbról, mármint a liberális oldalról [1], mely normális vidékeken a politikai hányinger jobb oldalán terül el, csak Alsó Merániában keveredett valahogyan balra. De az oldalak keveredésének nálunk igen mély hagyományai vannak (szar és máj, ugyebár), nem is ezzel foglakoznék, hanem ezzel a jóemberrel, Papp László Tamással, kinek a néhai TótaW-hez hasonlóan mindenről igen határozott, bár meglehetősen kiszámítható (féloldalas) véleménye van, és akinek a véleménye, akár csak annak idején a néhai TótaW-é azon a fura féloldalon igenis számít, nota bene, hivatkozási alap. Ideig-óráig, legalábbis, amíg nem jön a következő ügyeletes géniusz. [2]

Amiért most berágtam, az a hvg.hu-n olvasható publicisztikája, mely a Kádár János szelleme tovább kísért bombasztikus, ámbár jó ideje már minden eredetiséget elvesztett címet kapta. Anélkül, hogy elolvasnád, tudhatod, hogy mi van benne. A lényeg az apropó, a szövegen belüli finom csúsztatások, melyek az apropó tényeit sikeresen a szerző kénye-kedve szerint magyarázzák, és a végkövetkeztetés.

Apropó

Arról lenne szó, hogy egy közvélemény kutató cég felmérése eredményeképpen az derült ki, hogy a magyar lakosság 40 százaléka kulturálisan/társadalmilag liberális ugyan, de gazdaságilag etatista, legalábbis szívesen venné a Kádár rendszerben megszokott szociális biztonságot, 37 százalékunk kulturálisan/társadalmilag konzervatív, de ugyanúgy szeretné az állami újraelosztás nyújtotta hátteret, a maradék 23 százalék pedig kulturálisan/társadalmilag ultrakonzervatív, de gazdaságilag liberális, nem szeretne állami újraelosztást.

Magyarázat és csúsztatások

Papp ezt úgy fogja fel, mint a liberalizmus csődjét [3], és azzal magyarázza, hogy az emberek a rendszerek óta tartó paternalizmust szellemi beállítottságuk részévé tették, és erről sehogy sem akarnak letenni, a besték. Húsz évvel a rendszerváltozás? [4] után sem, a rest bitangok!

Papp szemében bűnös hozzáállás a szociális biztonságra törekvés, a legfőbb gonosz a társadalmi újraelosztás, a szolidaritás az ördögtől való, a legfőbb jó pedig a kaparj kurta igazsága (szabadsága).

Miért? [5]

Az emberek hetvenhét százaléka a társadalmi újraelosztás fenntartására szavazott. Furcsa szám ez, nagyjából megegyezik a lakosság azon részével, akik a rendszerváltás? előtt születtek, vagy inkább, akik teljes mértékben abban szocializálódtak [6]. Azt mutatnák a számok, hogy csak ezek az emberek vállalják a gazdasági etatizmust, míg a szabad gazdaságba születettek egyértelműen elutasítják. Ez ugyebár nevetséges, különösen, ha azt vesszük, hogy a felmérésnek az etatizmust elutasító huszonhárom százaléka kulturálisan ultrakonzervatív, mely Fityisz ide, Viktorom oda, általában nem jellemző az ifjúságra. Úgy tűnik tehát, hogy azok is gazdasági etatisták, akik azt valójában sohasem tapasztalták meg. Ilyen erős lenne az az ún. paternalizmus, melyből tizennyolc éve egy falatkát sem kapott egy egész nemzedék? Ez nevetséges. A rendszerváltás? utáni generációk éppen a paternalizmus ellenkezőjét látták, látják: ahogyan a kirabolt állam teljes sebességgel farol ki minden, állampolgárai irányába mutatott (elvárható) felelősség alól.

Talán az lehet az igazság, hogy aki nem a hamis tudatok elvei mentén éli az életét, az tudja, hogy összehasonlíthatatlanul szabadabb lehet akkor, ha az élete és biológiai, faji és szellemi újratermelése stabil rendszerek által biztosított, nem kiszámíthatatlan, önkényes és korrupt, a miszticizmus ködébe vesző mechanizmusok kénye kedve szerint "biztos", vagy többnyire nem. Tudja azt is, hogy a rendben egyén és társadalom szabadabb lehet, mint a káoszban [7].
Hogy a liberális gazdaságfelfogás törvényszerűen káoszba vezet, az talán minden gondolkodó ember számára világossá vált 2008-ban, de az, úgy teszik, nem világos a hamis tudatok elvei mentén élő megmondóemberek számára, hogy ez a gazdasági káosz az emberek életében célok, ambíciók elvesztésében, vagy egyszerűen a csupasz létezés megkérdőjelezésének szintjén jut érvényre és végeredményben nem szabadsághoz, hanem a vészforgatókönyv szerint a szabadságot tagadó rendhez is vezethet. Úgy tűnik, a megmondóemberek elfeledik, mivel is riogatnak más fórumokon: jön a Jobbik, ugyebár! A történelmi lecke egyszer már megmutatta, hogy a káoszból kétféle rend felé vezet az út: a valódi többségi társadalom (mely irányba az első lépés Marx szerint éppen a kapitalizmus legfejlettebb formája), vagy a diktatúra (bal vagy jobboldali hamis tudatok által (meg)vezetett állammonopolkapitalizmus) felé.

Miért is az utasítja el a szabadságot, aki a káosz létrejöttének akadályát, a demokratikus (elenőrzött) állami beavatkozást és újraelosztást választja?

Az abszolút szabad gazdaságban abszolút szabadságjogok érvényesülnek. Ez tökéletesen igaz. Alapvető emberi jog az éhenhalás szabadsága, a betegségek nem kezelésének szabadsága, az öregségben anyagi alapok nélkül tengődés szabadsága, sőt a tanulatlannak maradás szabadsága is. Ugyanez igaz akkor is, ha a társadalmat individualizáljuk, megszüntetjük benne a közösségi gondolkodást, a szolidaritás eszméjét, mely össztársadalmi szinten megint csak az állami újraelosztásban valósul meg. Ezt a „szabadságot” utasítják el azok, akik a nagy állami újraelosztó rendszerek fenntartását akarják. Tehát alanyi jogon járó nyugdíjat, alanyi jogú egészségügyi ellátást, és alanyi jogú iskoláztatást. És, furcsa módon, az elesettek, a lemaradók, a gyöngék (és igen, az élősködők! [8]) életben tartását is, a legelemibb szolidaritást. Igen, ez az ún. liberalizmus [9] csődje! Hála az Istennek! Egyelőre még nem sikerült elidegeníteni teljesen a lakosság döntő többségét.

De a megmondóemberek dolgoznak rajta. És nem riadnak vissza az elegánsnak éppen nem mondható, de annál látványosabb csúsztatásoktól sem. Mítoszokat teremtenek, és terjesztik őket, és mivel ők a megmondóemberek, a többség a mítoszt előbb vagy utóbb igazságként fogja fel.

Papp László Tamás dolgozatában a legfőbb csúsztatás a kádári paternalizmus árának eltagadása, annak agyakba mosási kísérlete, hogy a Kádár rendszer az állami újraelosztási rendszereket ingyen bocsátotta a polgárok rendelkezésre.

Hát egy lófaszt, Kedves Uram!

Amikor 1984-ben (Muhaha! Hódolat Orwellnek!) munkába léptem, gyógyszeroldatkészítő szakmunkási fizetésem kemény 3700 Ft volt, adót viszont nem fizettem, egy buznyákot sem. Gondolja bárki is, hogy az általam megtermelt érték az a havi kb. 4000 Ft volt, melyet a nyugdíjjárulékkal együtt kaptam? Ismételten egy nagy lófaszt! A munkával megtermelt érték nagyobb részét az állam elvette. Mintha adóznék. Ennyit az ingyenességről.

De – lo and behold! – rám költötte, sőt előlegbe is adott jócskán! Már az előző két évben is, amikor a gépész üzemmérnökséggel birkóztam Kecskeméten [10], és annál inkább a következő öt évben, amikor a Veszprémi Egyetemre jártam. Nevetséges térítés ellenében kollégiumot, ebédet és tankönyvet adott. Kifizette a vakbélműtétem és kórházi utókezelésem árát 1989-ben, nem kellett felfordulnom holmi perforálódás miatt, fedezte két fogam kihúzását és két másik betömését. Mindeközben működő települési, kulturális és közlekedési infrastruktúrát, stabil közbiztonságot nyújtott, gyarapította az országvagyont, melyen belül érdekes módon olyan helyeket is létesített, ahol az emberek értékteremtő munkát végeztek, mely megtermelt értékből adóztak, és munkabérhez jutottak. És így tovább.

1989-ben még úgy volt, hogy amint végzek, egy magasabb értéket termelő munkával mindezt sikerül majd visszafizetnem. Hát nem jött össze…

Az állam azonban mindvégig tette, ami egy állam kötelessége, ha polgáraitól beszedi érte az árát.

Mintha az utóbbi nagyon is működne részben liberálisok által megálmodott társadalmunkban, az előbbi azonban még csak nem is akadozik – egyszerűen nincs. Sőt, a felhalmozott országvagyon is szőrén-szálán eltűnt a nagy szabadságban. Nyilván morzsáiból kifizették a mindenkori megmondóemberek mindenkori megmondásait is.

Végkövetkeztetés

Papp végkövetkeztetése egyszerűen zseniális:

"De a pártállamnak lassacskán húsz éve bevégeztetett, a társadalom azonban „úgy maradt”. Hisztérikus bizalomhiánnyal párhuzamosan létezik a messiás- és fétisigény. Miközben a lakosság a politikai elitet en bloc kárhoztatja, mondván, hogy „ezek” lopnak, csalnak, hazudnak, ugyanakkor továbbra is őtőlük várja a csodát, a juttatásokat, hogy a semmiből bőségszarut varázsoljanak. Holott a paternalizmus nem kegyosztás, hanem végtelenül nyers, hatalmi önzés. Alkotmányozáshoz elég pár hónap, tulajdonosváltáshoz néhány év, a népi mentalitás felülíródása azonban sok évtizedet igényel. Ezzel a gond csupán annyi, hogy Magyarországnak nincs erre plusz ötven éve."

Ez bizony így igaz.
Lenne.
Ha paternalizmus az lett volna, amit Papp akar az agyakba mosni – ellenérték nélküli ajándékosztás. Azonban, bármily sajnálatos, nem az volt. Megfizettük az újraelosztás árát, ahogy a fejlett jóléti államok polgárai megfizetik adó formájában. Megkaptuk ennek ellenértékét, ahogy a fejlett jóléti államok megkapják azt.
Érdekes, hogy adót most is fizetünk, mégis csak azt kapjuk, amit Móriczka, mikor Mikulásra a seggét tette ki az ablakba. Sőt még válságot is hozott nekünk a Télapó. A pénzünkért.
A nép nem csodát, juttatásokat vár, hanem befizetett adója és járulékai után az ellenértékül járó szolgáltatásokat, nyugdíjat, egészségügyi ellátást, közoktatást, sőt infrastruktúrát és közbiztonságot is. Ma mindezek nyomokban sincsenek.
Csak nem azért, mert a szabadság örvén rendre ellopták az adónkat, ellopták az országvagyont, elkoptatták az infrastruktúrát, erőtlenné tették törvényeinket? Csak nem azért, mert valamennyi nagy rendszer kasszája üres, sőt azokban a vákuum uralkodik?
Nota bene, azért röpke pár év alatt "felülírták a "népi mentalitást", olvasó országból reklámzabáló birkák lettünk, akik Győzikét és Majkát bámuljuk a tévében, és fogyasztjuk mindazt a gagyit, mely a gazdagabb országoknak már nem kell. Mi ez, ha nem a liberalizmus sikertörténete?

Viszont nagyon figyelj a zárómondatra! Gondold végig:
  1. A népi mentalitás hibás, mivel felülírásra szorul,
  2. A hibás mentalitás felülírására nincsen időnk, ergo
  3. A népet kell felülírni, azaz: "Cseréljük le a magyarságot a Kárpát medencében!"
A kérdés: Ki jöjjön ide helyettünk? Nyilván egy olyan nép, melynek népi mentalitása nem hibás, azaz gyökereiben is szélsőségesen piacpárti, kulturálisan teljesen szabadelvű.

A piaci legyekre gondolnék. Minden követelménynek megfelelnek, és elegendően szaporák is, hogy a hiányt hamar kitöltsék.

Tanulság

A tanulság egészen kurta, mint a mackó farka: nem Kádár, hanem a szürke eminenciás, Aczél György elvtárs szelleme kísért. Nem kicsit, nagyon.


Jegyzetek:

[1] Egyesek szerint Izrael önkéntes, ámde annál szorgalmasabb ügynökeként, de ez teljességgel bizonyíthatatlan nyugati hungarista állítás. Linket nem kapsz, mert a baromságot terjesztjük, de nem reklámozzuk.

[2] Kiválasztásuk elméleti alapjait eddig nem sikerült tisztáznom, ugyanis a kontraszelekciós mechanizmusok e körben egyformán érvényesek, tehát lehet valamilyen finomabb rétegződés, hatalmi hálózat még a gabalyon belül is, melyet nem ismerek, de nem is kívánok megismerni.

[3] Ez (ha nem akarok durvább lenni) ízlés kérdése. Most, amikor az amerikai neokonzervatívok megvalósította, és a nyugati, vagy nyugatosuló világra erőszakolt, de liberális gazdasági gondolkodás ebbe a kiváló válságba sodorta (kényszerítette) a világot, amikor lokálisan a dilettáns (bűnöző) módon végrehajtott piaci átalakítás, és gazdasági liberalizáció nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi szarba nyomta az országot, ezt inkább erénynek tekintem. Sőt, az egészséges jövő zálogának. Mert azt gondolom, ami jó a liberalizmusban, az a szabadságelvűség érvényesülése a kultúrában és a társadalomban – és nem a gazdaságban.

[4] Húsz évvel a rendszerváltozás? után Kádárral riogatni – ez nemcsak ízlés, hanem elmeállapot kérdése is. A riogatóé és a riogatotté. Vagy ha nem elmeállapot, akkor a morál hiányának kérdése. De nevezhetjük egyszerű, kétkezi arcátlanságnak is.

[5] Nem tudom, illetve sejtem, az ok ugyanott keresendő, mint az értékek relativizálásának, a közösségen alapuló társadalom lebontásának és az individualizmus erőszakos elterjesztésének oka. A célokat is csak sejtem, de azt még inkább megtartom magamnak. Tudod, a liberális igazsága (szabadságelvűség, mármint hagyományos értelemben, ahogy egyáltalán értelme lenne) kizárólagosságának fanatikus hívője, tehát a szabadságelvűség nevében nem enged meg semmi más igazságot. Nem paradoxon? „Szavazz a liberálisokra, vagy lelőjük a kutyádat!”

[6] KSH 2001 népszámlálási adatok alapján becsülhető.

[7] Vö. ”Jöjj el szabadság!/Te szülj nekem rendet!”

[8] Evolúciós szabály, hogy sikeres élősködők (önző egyedek) egy fajon belül csak korlátozott számban lehetnek, mert az önző stratégia hamar visszájára fordul. Ez egészséges populációkra igaz. A miénk nem az.

[9] Jó lenne már, ha mindenki megértené, hogy a modern liberalizmusnak semmi köze a szabadságelvűséghez, sokkal inkább ügyes álca, melyet kisebbségek használnak arra, hogy a többség ellenében előnyhöz jussanak [5 és 8].

[10] Győztem ugyan, évfolyam második voltam, asszem az első két félévben, azonban nem győztem a gépészek arcátlanságán, így a harmadik végén könnyek között elköszöntünk. Ezt a három évet tehát a rendszer élősködőjeként [8] töltöttem, még ha nem is ez volt a szándékom. Sokat akar, nem birja. Szarka, farka. A rendszer viszont elbírta ezt is, sőt adott még egy esélyt. A mostani nem ad. Elsőt sem [11]. Egy fikarcnyit sem. Meg kell küzdeni minden milliméterért, miközben az ellenfelek mindegyike más és más szabályok szerint játszik, és a fair playt hírből sem ismeri. Ez a szabadság mostanában.

[11] Ez évben a felsőoktatásban kb. hatezer fővel több BSc oklevelet adnak ki, mint ahány Mester fokozatú hely indul. Ez lehet, hogy így normális, ha a versenyt normálisnak tekintjük az oktatásban, de annak a hatezer diplomásnak senki sem fog munkát adni. Amikor hazajöttem az Államokból, olyan kilátástalanak tűnt, hogy három év NIH után PhD-vel normális állást kapjak, hogy regisztráltattam magam munkanélkülinek. Már akkor is riasztó volt a fiatal diplomás munkanélküliek száma. Mi lesz most. Tudom. Szabadság. De azt tudod, hogy hivatalosan nem szabad valakit a végzettsége alatt foglalkoztatni?